Alice Madness Returns: egy újabb ízléses rémálom?
American McGee újra elővette Alice kalandját, melyben Csodaország még mindig pompásan bizarr. A design még mindig ámulatba ejtő, de kérdés, hogy sikerült-e McGeenek tíz év után is tökéleteset alkotnia, na meg a mai videojátékos társadalom tudja-e olyan lelkesedéssel és alázattal fogadni a művét, mint 2000-ben?
Alice Madnes Returns Xbox 360 videoteszt (HD)
Alice visszatérésére, mint már említettük, 10 évet kellett várnunk. A játékban is tíz év telt el az utolsó csodaországi kiruccanásunk óta. Vajon az eltelt egy évtizednyi idő milyen hatással van Alice életére? Még mindig magát okolja a történtek miatt? Még mindig rémségekkel kell megküzdenie? Továbbá még mindig brutálisan bánik el ellenfeleivel? A kérdésekre a videotesztben fény fog derülni, csak úgy, mint azon nagy kérdésre, hogy vajon még mindig van-e igényünk egy ilyen színes és őrült akcióplatform játékra.
Alice újabb kalandja is tartalmazza azokat a különleges alkotóelemeket, melyek egyszer már igazán egyedivé tudták tenni. A helyszínek megteremtése kivételes designeri munkáról tanúskodnak, és ennek köszönhetően érezzük létfontosságúnak, hogy újabb és újabb adagot fogadjanak be érzékszerveink ezekből a cifra világokból, valamint a sokszor hátborzongató ellenfelekből. A fegyvereket viszont ezúttal nem találtam annyira frenetikusnak (igaz a géppuska adottságokkal rendelkező borsszóró jópofa), pedig még a fejlesztésükre is nyílik lehetőségünk a tejfogacskák gyűjtögetésének köszönhetően.
Az összecsapások, fejtörők és ügyességi platform részek megfelelő elegyet képeznek, azonban fél távnál kicsit veszít az érdeklődésből. Nehéz megmondani, hogy ennek az okát a relatíve kisméretű fegyverarzenálnak, vagy az egy-két rendszeresen visszatérő szörnynek köszönhetjük, de szerintem éppen annyira okolhatók a hosszú szakaszok is, melyek végén nem érezzük a megkönnyebbülést a szintvégi főgonosz likvidálásakor, annál az egyszerű oknál fogva, mivel nem implementáltak ilyeneket a játékba.
Az Alice Madness Returnsszel kapcsolatosan elmondhatjuk, hogy minden szinten helyt tudott állni, csak apróbb hiányosságait, mint a boss harcok mellőzése, enyhe monotonsága, vagy az eltúlzott hosszúságú chaptereit róhatjuk fel a számlájára. A látvány, valamint a design magával ragadó, képes elvarázsolni és a szürke hétköznapjainkba egy kis színt, élményt csempészni. Reméljük legközelebb nem akkor fogunk Alice-szel találkozni, mikor 30. életéve tájékán a szülés utáni depressziónak köszönhetően zuhan majd valamilyen „brutálbeteg” tudatállapotba.
