Pro Evolution Soccer 2013 PC Teszt – A győztes tizenegy?!
Közeledik az év vége, ezért nem meglepő, hogy újra összecsap egymással a PES és a FIFA, hogy eldöntsék az örök kérdést: idén ki lesz a jobb? A két évvel ezelőtti biztató siker után, a Konami tavaly hatalmas pofont kapott ellenlábasától, aminek köszönhetően komoly változások történtek a cég háza táján. Első körben leváltották a korábbi részeken dolgozó fejlesztők jelentős részét - közöttük a széria atyjának számító Shingo „Seabass” Takatsuk(singó takacuka) át - majd számtalan radikális újítást, finomítást és tartalmat csempésztek az aktuális részbe. Irány tehát a zöld gyep: nézzük meg, hogyan készült fel a Konami az idei szezonra.
Pro Evolution Soccer 2013 PC Teszt
A japánok úgy tűnik, komolyan gondolták a megújulást, mert már az első labdaérintést követően feltűnnek a változások. A Konami úgy tűnik tanult a hibákból, mert a PES aktualizált változata végre teljesen elengedi a játékosok kezét, hogy a beszédes elnevezésű „full control system” bevetésével a teljes szabadság illúzióját adja nekünk. Végre azt tehetünk a lasztival, amit csak szeretnénk... kreativitásunknak kizárólag az ügyességünk szabhat határt. A játékosok mozgása nagyon élethű, bámulatos mozdulatok köszönnek vissza a képernyőről, az áttervezett irányítás pontosan működik: a labdakezelésért felelős algoritmus pedig remekül végzi a dolgát. A 360 fokos irányítást még meg is fejelték egy kicsit a fejlesztők, mert a „dynamic first touch” segítségével már azt is eldönthetjük, mit szeretnénk kezdeni a felénk tartó labdával: a rendkívül hatékony újdonságnak hála, egyetlen gomb megnyomásával lefordulhatunk ellenfelünkről, átemelhetjük a feje fölött a bogyót vagy becsaphatjuk egy laza testcsellel.
A fejlesztők végre hallgattak a rajongókra és a kapusokat is alaposan ráncba szedték. A hálóőrök okosabban viselkednek, rendszerint jó ütemben mozdulnak ki a kapuból; az egy-egy elleni támadások esetében pedig már végre esélyesként indulnak el. A kesztyűs emberek a támadások építésénél is nagyobb szerepet kaptak: a kibővített „powerbar” miatt finomabban szabályozható a kidobások erőssége és íve, így a hosszabb indítások is pontosabban juttathatók célba. A kapusok a sarokrúgások alkalmával magabiztosan és erőszakosan indulnak meg és kevesebbet hibáznak a labdáért folyó küzdelem hevében... Az új fejlesztőcsapat a passzok, pontrúgások és lövések rendszerét is megreformálta, aminek lényege, hogy a labda röppályája a levegőben szabadon befolyásolható: ezért legyen szó hosszú ívelésről, rövid passzról vagy egy látványos kényszerítőről, minden sokkal precízebben kivitelezhető.
A támadók mellett a hátsó sorok is megújultak: a szabadon variálható, de szigorúbb felállásnak köszönhetően a védők végre nem lihegnek egymás nyakában, nem zavarják egymást. A védekező játékosok jobban zárják a területeket, figyelnek egymás helyzetére és külön utasítás nélkül is segítenek egymásnak, egy-egy rizikósabb helyzetben... A játék mesterséges-intelligenciája a tavalyi szezonhoz képest rengeteget javult: a csapatok védekezésben és támadásban is sokkal szervezettebbek, nincs fejetlen szaladgálás a pályán, minden a választott taktikának van alárendelve. A játékmenet az említett változtatások ellenére a korábbi évek gyakorlatának megfelelően gyors és látványos, bár úgy tűnik, hogy a realisztikusság érdekében a készítők kicsit visszavettek a tempóból. A korábban említett, új irányításnak köszönhetően a játékosok teljes kontroll alatt tarthatók, viszont a tovább fejlesztett „player ID” funkció már az egyéni képességeket is figyelemmel kíséri. Hiába próbálunk egy alapvetően defenzív, lassú játékost támadóként bevetni, biztosan nem fog jól teljesíteni az idegen poszton, mint ahogy egy rosszul fejelő támadót sem érdemes sarokrúgásnál a sűrűbe küldeni. A játék teljes egészében kontrollerre van tervezve – totálisan értelmetlen billentyűzettel kínlódni; ráadásul rengeteg olyan funkció van, amit egyszerűen képtelenség kényelmesen klaviatúrára kiosztani.
A hatékony és rendkívül látványos változások sajnálatos módon a külalakot csak kevéssé érintették. Bár az új PES-t nem lehet csúnyának bélyegezni, azonban minden igyekezet és csinosítgatás ellenére a látvány már kicsit elavult: az ígéretek szerint csak jövőre várható az új generációs motor. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a korábbi verziót próbálták újrahasznosítani, de azért már érezhető a lemaradás a konkurenciához képest. A rajongókat csillapítandó a fejlesztők a motor fizikáért felelős részén babráltak kissé, aminek következtében az ütközések, test-test elleni harc, a játékosok interakciói és a labda mozgása is élethűbben jelennek meg az eddigieknél. Sajnos a becsúszó szerelések sikere még mindig elég esetleges: tíz alkalomból talán kétszer sikerült szabályosan becsúsznom, amit a játékvezetők érthetően nem is nagyon toleráltak... A sípos emberek egyébként jól vezetik a meccseket, bár még mindig sok olyan szabálytalanságot fújnak be, amelyre még egy harmadosztályú meccsen is sokan legyintenének.
A karakterek kidolgozásán és mozgásán, szemmel láthatóan sokat dolgoztak a készítők: a sztárjátékosok arca minden esetben felismerhető és végre a kisebb csapatok résztvevői sem úgy néznek ki, mint a zombik. Az animációk szépek, folyamatosabb látványt kínálnak, mint a tavalyi részben: bár itt-ott azért maradt néhány darabosabb mozdulat. Hangok tekintetében a játék hozza az elvárható színvonalat: a kommentár idén is a Jon Champion és Jim Beglin páros munkája; precíz és informatív közvetítést hallhatunk tőlük... Hivatalos engedélyek tekintetében a Konami még mindig borzasztó gyengén áll: összesen négy, teljesen hivatalos bajnokság kapott helyet a játékban; az olyan „aprócska” ligák mint a portugál, olasz vagy angol csak félig-meddig hivatalosan, kamu nevekkel feltöltve jelennek meg a programban... Ezeket a hibákat nyilván orvosolja majd egy „nem hivatalos” rajongói folt – de elég bosszantó, hogy az elmúlt évek során, szinte alig tapasztalni valami változást ezen a téren.
Természetesen a PES már régóta nem csak az egyjátékos módról szól, ezért a készítők nem hanyagolták el a multiplayer lehetőségeket sem. A korábbi években fontos szerepet játszó Master League ésszerű tatarozáson esett át: a bajnokságok sokkal szélesebb körben szerveződnek; az azonnali Facebook szinkronizálás alapfunkcióként jelenik meg és az ígéretek szerint, még kevesebb lag várható, mint tavaly. A korábbi kiadások egyik legtöbbet kifogásolt hibájaként emlegették, hogy a nagyobb klubok eltúlzott erőfölénnyel rendelkeznek, ami az online összecsapások alkalmával nagyon zavaró volt. Annak érdekében, hogy az ilyen helyzeteket kivédjék egy ún. „rival ranking” rendszer került beépítésre, amely lehetővé teszi, hogy csak a velünk egy szinten lévő ellenfelekkel kerüljünk össze. Természetesen a program lehetővé teszi a nagyobb, erősebb csapatok elleni küzdelmet is: ilyenkor a győzelem után sokkal több pontot zsebelhet be a merész vállalkozó.
Azt, hiszem nem maradt más dolgom, mint összefoglalni a tapasztalataimat. A Konami idén semmit nem bízott a véletlenre: bár a megjelenés óta eltelt szűk hét, szinte csak az ismerkedésre volt elég, az első benyomásaim biztatóak. Az új fejlesztőknek sikerült egy populárisabb, fogyaszthatóbb játékot összeraknia úgy, hogy mellette megtartották a régi játékmenet összetettségét és legjobb tulajdonságait is. Az új verzió kétségkívül polírozottabb és átgondoltabb játék, mint az előző rész, kár hogy a pozitív megítélésem nagyban lerontja az érintetlenül hagyott grafikus motor. A program nem könnyű eset: hiába láttuk már, ismerkedni kell vele. Az új irányítást szokni kell, a kibővített mozdulatok, cselek betanulása sem könnyű feladat, de azt kell mondanom megéri a ráfordított időt, mert nagyon látványos és szórakoztató játékot kapunk cserébe.
