Homefront – Hív a kötelesség, hív a haza
Call of Duty. A játéksorozat, mely az elmúlt években az egyik legnagyobb hatást gyakorolt a játékvilágra. Lehet szeretni, utálni, az azonban biztos, hogy bizonyos mértékig az egész FPS műfajt a maga képére formálta. Az évről évre növekvő bevételek láttán pedig nem csoda, hogy mások is megpróbálnak összehozni valami hasonló élményt nyújtó szoftvert. Ennek szellemében készült a Homefront is, mely középszerűsége ellenére szolid sikert aratott.
Homefront PC Videoteszt (HD)
A program története szerint Észak-Korea maga alá gyűri déli szomszédját és Japánt is, majd duzzadó magabiztossággal az Egyesült Államoknak esik, ahol első nekifutásra komoly sikereket könyvel el. A sztori tálalása nagyon erős: a megszállók kegyetlenkedései, a romos tájak drámai atmoszférát kölcsönöznek a programnak, sajnos azonban ezt nem sokáig szívhattam magamba, ugyanis úgy röpke öt óra után már a stáblistát bámultam. A rövid játékidőt még-még lenyeltem, amire viszont kortyolnom kellett párat, az a végletekig lineáris pályatervezés volt: mintha láthatatlan csövekben futkostam volna, egyszerűen olyannyira beszűkült a rendelkezésre álló tér. Elágazást, kerülőutat nem találtam, gyakorlatilag olyan egyértelmű minden, hogy billentyű-és egérkombinációt ismerő idomított majom is képes lenne végiglőni magát a küldetéseken.
A többjátékos mód próbálná megmenteni a játékot és a fájdalmasan rövid kampányt, de ezt csak mérsékelt sikerrel teszi. Adva van a valahonnan gyanúsan ismerős pontrendszer, a kitüntetések, feloldható fegyverek és perkek kombója. Ezzel nincs is különösebb baj, mert a rendszer működik. A játékmódok is szórakoztatóak, az egész pakk viszont mégsem tudott hosszabb ideig lekötni, hiszen amikkel itt találkoztam, azokat láttam már máshol is – jobban megvalósítva.
Hardver igényét vizsgálva a Homfrontnak azt kapjuk eredményül, hogy egészen barátságos rendszerkövetelménye van. Rendesen optimalizálták a fejlesztők, mivel még a mobil készülékünkön és a gyengébb számítógép konfigurációnkon is meg tudtuk találni rajta a megfelelő beállításokat, amikor még a játék is élvezhető, látványos külsőben tündökölve a minimálisan elvárt 30 frame/secundum körüli játszható értéket produkálta. Ebből kifolyólag egy komolyabb hardverekkel megtámogatott gépezet zökkenőmentes kikapcsolódást nyújtó, jóval 30 FPS feletti értékeket is képes produkálni.
Nem volt reménytelen próbálkozás a Homefront, a végeredményt korántsem nevezném rossznak, de azért a jó sem ilyen. A pofátlanul rövid, lineáris és kissé szürke kampány végülis szórakoztató, mint ahogyan a tisztességesen összerakott multi is. Mégis csak akkor érdemes rá időt szánni, ha a hasonló hangulatú, nagyobb, szebb, jobb FPS-eket már végignyomtuk.
