Diablo 3 PC Videoteszt - A harmadik pokoljárás
A Blizzard ismét ránk szabadította a pokol urát, és mi ezen jeles alkalmakat mindig örömmel fogadjuk. A Diablo 3 új formában, még akciódúsabb Hack & Slashként tért vissza, hogy ismét rabul ejtse lelkünket néhány hónapra és ha az eladásokra tekintünk, akkor ez sikerült is neki.
Diablo 3 PC Videoteszt (HD)
35 millió dollár 24 óra alatt: ennyit még a legprofibb bankrablók sem képesek kirabolni, a Blizzardot pedig nemhogy lecsukják érte, hanem évekig dicsérik. A pokoljárás harmadik része új grafikus motorral, fejlődésrendszerrel és sztorival próbálja elbűvölni a nagyérdeműt.
A nagyon jó kritikák ellenére persze a Diablo III – ahogy az várható volt – igencsak megosztja a közönséget, akadnak akik még kipróbálásra sem vették a fáradságot és a Youtube csatornánkon, vagy Facebook oldalunkon is nagy „szakértelemmel” szidják a játékot. De mi van azokkal, akik szeretik a Diablo univerzumát?
Nos, azt a közhelyt talán nem is kell hangsúlyozni, hogy aki tényleg szereti a játékot, az nem veszteget rá igazából szót, hogy másokat győzködjön és dicsérje, hanem… játszik ezerrel. Baráti körömben sokakkal a Diablo 3-on belül találkozom és ott chatelünk, de skype-on is a karaktereink fejlesztéséről beszélünk a legtöbbet.
Mi sem vesztegetünk itt túl sok szót a játék méltatására, hiszen a videóból kiderül szinte minden. A játék kódjáért mindenesetre óriási köszönet Christian Beernek, az Activision marketingesének. ÉS hogy két szóban mi a véleményünk a játékról? Nos, Destructiont idézve mi sem cifrázzuk tovább, csak ennyit mondanánk róla: „fucking good”!
DeathEvil különvéleménye: Annak ellenére, hogy tényleg nagyon szórakoztató, látványos, hangulatos és izgalmas lett a Diablo 3, engem kicsit zavart a túlzott egyszerűsítés és akció orientált irány. Vitathatatlan, hogy az új skill és rúna rendszernek is megvannak a maga sajátosságai, valamint hosszú távon mutatkozik meg a mélysége (bizony nem lesz mindegy, hogy egy komolyabb nehézségi szinten, hogyan válogatjuk össze az aktív és passzív képességeinket, valamint, hogy melyiket milyen rúnával erősítjük), de a klasszikus játék kedvelői csalódottak lehetnek. Egyszerűen eltűnt a szintlépés jelentősége. Már nincs tétje a karakter fejlesztésének. A döntéseink nem határozzák meg a fejlődésünket, mivel nincsenek döntéseink csak választásaink. Míg korábban felelőtlen pontosztogatással szinte ellehetetleníthettük az előrehaladásunkat, ez alkalommal már szinte észre sem vesszük, ha szintet lépünk. Korábban vártuk a következő fokozatot, mérlegeltünk, számolgattunk, most csak gyakunk és aprítunk.
