Guild Wars 2 PC Teszt - Új etalon született
Üdvözlöm az MMO társadalmat és azokat, akik már évek óta várták ezt a pillanatot: megérkezett a Guild Wars 2. Az elején szeretném leszögezni, hogy én mindig is szerettem az online örömöket, legyen az akár egy FPS, vagy épp egy grandiózus RPG. Szerencsémre számos delikvenst ki is próbálhattam az idők során és rengeteg többre hivatott csillagot láttam a free-to-play mocsarába hullani. Amilyen széles ez a piac, annyira nehéz valami újat, beszippantóbbat nyújtani, de talán nem lehetetlen. Az ArenaNet fejlesztői ezt a célt tűzték ki maguk elé, és az az igazság, hogy sikerült is nekik.
Guild Wars 2 PC Teszt
Na, de ne rohanjunk ennyire előre, hiszen a végső értékelés előtt jobb, ha lerójuk a kötelező köröket. A történet szerinte (melynek 5 fajból és 8 kasztból választott hősünkkel vághatunk neki) 250 évvel járunk az első Guild Wars után, és bizony az eltelt idő alatt csépelte egymás mindenki, de aztán hirtelen valami megváltozott. A sárkányok, melyekről azt hitték, hogy örök álomra szenderültek, felébredtek és bizony rögvest jelentkeztek is egy kis népirtásra. Nincs hát más választásunk, mint hogy félretegyük a nézeteltéréseinket és összefogva szembeszálljunk az igazi gonosszal. Lehetünk emberek, állati Isteneket imádó charr-ok, igazi kemény norn-ok, a robotikában mozgó asurák, vagy épp sylvarik. Szerencsére a kasztok is elég változatosra sikeredetek, amiket 3 fő csoportba lehet beosztani: Soldier, Adventurer és Scholar. Az elsőbe tartozik a Warrior és a Guardian, a másodikba a Ranger, a Thief és az Engineer, míg az utolsóba értelemszerűen az Elementalist, a Necromancer és a Mesmer. A változatosság gyönyörködtet, akik szeretnek kombinálni, azok tuti nem unatkoznak majd, és ráadásul mindegyik egyedi játékélményt fog nyújtani.
A játékra talán a monumentális, grandiózus és a gigantikus szavak illenek legjobban. Ezt árasztja magából a történet is, amely csak első pillantásra, illetve hallásra tűnik kőbevésettnek, mivel már rögtön a karakterek generálásánál kihatással lehetünk az eseményekre. Miután ugyanis kiválasztottuk fajunkat, kasztunkat, illetve küllemünket, meghatározhatjuk hovatartozásunkat is, ami később jócskán beleszól majd a történet alakulásába. Ez az egyediség egyébként az egész játékra jellemző, mivel múltunk és jelenünk egyaránt kihatással lesz a jövőnkre, csak úgy, mint a döntéshelyzetekben adott reakcióink, így mindenki a magáénak érezheti karakterét, és annak tetteit, megkönnyítve ezáltal a beleélést. Ráadásként pedig minden egyes faj egy egyedi világot kínál kiindulásként, ami nem csak elkápráztat, de még változatosság terén is gyönyörködtet.
Számos újítás került a Guild Wars 2-be, amelyek közül talán a billentyűzetes irányítás az első, ami igazán szembetűnő, mivel már nem az egérrel kattintva kell kiadnunk az uticélünkat. A harc maradt a régi jól bevált kijelölés-skillezés-ütés kombinációja, de képességeink áldásos hatását nem csak egy szerencsétlen érzékeli, mivel területre hat, ezért ha 3 szörny áll a kardunk útjába, akkor bizony mindegyik megszívja. Ezt érdemes észben tartani az íjak használatánál is, mert hogyha a célpont épp egy fa mögött végzi a dolgát, bárhogy is nyomkodjuk a lövést, nem fogjuk eltalálni. Lehetőségünk lesz kitérni a támadások elől, melyek ügyes használatával sebzés nélkül hozhatunk le egy-egy nagyobb ütközetet is. Ha esetleg mégsem sikerülne a túlélés, akkor sincs minden veszve, mivel ilyenkor olyan állapotba kerülünk, ahol még van pár másodpercünk, melyben vagy megöljük az ellent, vagy megvárjuk, míg a társunk felgyógyít minket. De a legrosszabb esetben sem kell kétségbe esni, mivel a legközelebbi portálnál újraéledünk és apríthatunk tovább.
A skillekhez visszatérve, ezúttal egy teljesen új rendszert kapunk, ami nekem jobban is tetszett, mint a régi módszerek: minden fegyvernek vannak képességei, melyeket úgy nyithatunk meg, ha erőteljesen használjuk a korábban már feloldottakat. Az egykezes szerszámoknál 3, míg a két kezes halálosztóknál 5 ilyen megszerezhető skillt találunk, melyek automatikusan váltásra kerülnek, ha új fegyvert fogunk a kézbe. Érdemes még megemlíteni a víz alatti harcokat is, amelyeknél végre nem kell aggódni a levegő ellátottsága miatt, mivel már a játék elején mindenki beszerez magának egy búvárkészüléket. Jó tudni azt is, hogy sem manna, sem rage, vagy egyéb hasonló dolog nem kapott helyet a játékban, így csak a cooldown szabja meg, milyen gyorsan nyomogathatjuk a gombokat és oszthatjuk a sebzést körbe-körbe.
A kezelőfelületen van még pár hely, ahova pakolhatunk minden jót, úgyhogy vegyük ezeket is szépen sorra. Az első 5, ahogy már korábban is mondtam, a fegyvereké, utána viszont kötelezően egy gyógyító képesség következik. Itt bizony nincs kimondott healer karakter, ezért mindenkinek magának kell gondoskodnia az életéről, bár akadnak területre, vagy épp csoportra ható mágiák is (különben meg az összes kaszt képes a másik regenerálására). A következő 3 slotba számos képesség közül választhatunk, de ezeket már nem kapjuk meg automatikusan, hanem bizony a zsebünkbe kell nyúlnunk értük. Az utolsó helyre kerül az ultimate skill, melyekből minden faj 3 darabot kap, így érdemes alaposan megfontolni, hogy melyiket is pakoljuk ki a képernyőre, hiszen harc közben ezeket nem változtathatjuk meg. Ezen kívül lesz még lehetőségünk pár dolgot elhelyezni a slotbar-on, de mindenki megnyugodhat, sosem fogjuk azt a tumultust érezni, mint a konkurens játékoknál.
A fejlődés is érdekesen lett megoldva, hiszen a szokásos és már unalomig ismert talent rendszer lecserélésre került. Minden karakternek 5 specialitás áll rendelkezésére, melyek közül egyszerre többet is fejleszthetünk, de természetesen az a kifizetődőbb, ha egyet-kettőt maxra tolunk. Bár ezek a választható utak egyenesek, mégis számos kombinációt hozhatunk létre és egy-egy újabb döntésünk nemcsak új tulajdonságokat, hanem passzív képességeket is ajándékoz nekünk.
Miután átvettük az alapokat nincs is más hátra, mint hogy belevessük magunkat a Guild Wars 2 világába. A térkép hatalmas, a helyszínek változatosak, sivatagtól kezdve, a hegyvidéken át, egészen a havas lankákig mindenhol megfordulhatunk. Ami pedig a legfontosabb, hogy az egész világ él: az emberek beszélgetnek, a gyerekek játszanak, a szörnyek jönnek-mennek, de még a vadállatok is valósághűen viselkednek. Rengeteg felfedezni való vár ránk, melyeket mindig egy kalandozó mutat meg nekünk, ha egy új területre lépnénk be. Így találhatjuk meg egyébként a teleport pontokat is, melyek között bárhonnan, bármikor utazhatunk egy kis fizetség fejében. Érdemes észben tartani, hogy a játék nyilván tartja kalandozásainkat és számos ajándékkal is jutalmaz minket, ha mindent megtaláltunk. Felfedezni vágyók tehát előnyben.
A játék egyébként korántsem kényszeríti ránk a csapatban történő irtást, ahogy ezt már az előd sem tette. Ha esetleg mégis partyban osztanánk a halált, akkor automatikusan nehezebb dolgunk lesz, de a jutalom és az élmény is megnő. Sőt ha magasabb szinten visszacsatangolunk egy régebbi helyszínre, akkor a játék automatikusan ennek megfelelő ellenséget fog ránk szabadítani, így bár nem duhajkodhatunk, a kihívás később is megmarad.
A küldetésrendszer sem maradt a már jól megszokott, hiszen itt nem igazán fogunk kérdő- és felkiáltójeles szerencsétlenekkel találkozni, akik egyedül állnak a város közepén és csak arra várnak, hogy valaki végre rájuk kattintson. A feladatok inkább területekre vannak osztva, melyekbe belépve, el is kezdődhet a móka és kacagás. Ezeket a részeket a térkép szívekkel jelöli és nagyon ritkán fordul csak elő ismétlődés, a lehető legváltozatosabb feladatokra kell számítni. A pályán bizonyos időközönként megjelennek úgynevezett dinamikus eventek is, melyekbe szintén automatikusan csatlakozunk be, ha az adott térségben tartózkodunk. Ezek egyébként össze is függnek, amire íme egy példa: kaptam egy fülest, hogy banditák fosztogatásra készülnek az egyik magtárban. Többedmagunkkal odamentünk hát rendet tenni, azonban csúnyán elbuktunk. A csavar akkor jött, mikor közölték, hogy húzzunk és hozzuk rendbe a dolgokat, magyarán szerezzük vissza a meglovasított élelmet. Miután pedig nagy nehezen behajtottuk a cipókat és a briósokat, vártuk a jutalmunkat, de erre közölték, hogy jó lenne, ha az ilyen meglepetések elkerülése végett likvidálnánk a banda főkolomposát is. Nem volt mit tenni, így indultunk is a barlang felé egy méretes fa testápolóval.
Egyszerűen képtelenség mindent ismertetni egyetlen tesztben a játékkal kapcsolatosan, így amennyire csak lehet, igyekszünk a legfontosabb dolgokra kitérni, mint például az Aukciós ház. Igaz apróbb problémák miatt csak később került bele a virtuális világba, de ami a lényeg, hogy itt adhatjuk, vehetjük kedvünkre a nyersanyagokat, fegyvereket, páncélokat, úgyhogy ha ügyesek vagyunk, akkor igencsak meggazdagodhatunk és verhetjük a fogunkhoz a garast. Természetesen gyűjtögethetünk is a Guild Wars 2 világában, amikből aztán később craftolhatunk tárgyakat, melyeket vagy eladunk, vagy jobb esetben megtartunk. Szintén kellemes újítás, hogy az inventory-nkban felhalmozott cuccokat egy gombnyomással átküldhetjük a bankba. Ezzel rengeteg felesleges visszateleporttól kímélnek meg minket, a megmaradt időt pedig a szörnyekre áldozhatjuk.
A játék szerves részét képezi a PVP is, amibe már rögtön a legelején becsatlakozhatunk, hiszen ide belépve azonnal maximális szinten találjuk magunkat. Ez a módszer vagy szimpatikus, vagy nem, de legalább kevésbé lehet farmolni a kicsiket és sokkal élvezetesebb, kiélezettebb harcokat tesz lehetővé. Ez igaz a World vs World-re is, ami annyiban különbözik a hagyományos PVP-től, hogy minden sokkal nagyobb és itt a „sokkal”-on van a hangsúly. Képzeljetek el egy hatalmas pályát, ahol egyszerre 3 szerver titánjai osztják egymást, miközben a mobokat is darálják erősen. Ezalatt várakat, tornyokat és egyéb épületeket foglalnak el, vagy vissza, ezáltal pontokat gyűjtenek a saját szerverüknek, ami, ha nyer, számos passzív előnnyel gazdagítja a játékosokat. Ezért bizony megéri küzdeni.
A grafika gyönyörű és szerencsére az optimalizáltságot is igyekeztek kijavítani a béták óta. A karakterek kidolgozottsága tökéletes, a táj meseszép, szinte napokra el lehet veszni Tyria világának gyönyörű kivitelezésében és az önfeledt kirándulásban. Erre még egy lapáttal rátesz a zene, amit, azóta már meg is szereztem és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Gyönyörű dallamok csendülnek fel, ami szinte elvarázsolja a játékost. A szinkront is csak dicsérni tudom, egy rossz szavunk sem lehet a minőségére és szerencsére a lehető legtöbb küldetés ilyen formában van jelen. A Guild Wars 2 értékelésénél nem szabad azonban elfelejteni azt a tényt sem, miszerint ha egyszer megvetted, akkor már nem fogsz ráfizetni, vagyis azt akarom mondani, hogy nem kell még pluszba havidíjjal is számolni. Ez hatalmas előny a trónon csücsülő World of Warcraftal szemben, mivel itt nincs meg az a belülről mardosó érzés, hogy minden egyes másodperc, amit nem a játékkal töltesz az ablakon kidobott pénz. Szóval a virtuális világ mellett a valós életünkkel is nyugodtan tudunk törődni.
Azaz igazság, hogy még órákat lehetne beszélni a Guild Wars 2-ről, de az időnk sajnos véges, bár szerintem már ennyiből is lejött, hogy engem igencsak elvarázsolt. Az újítások remekre sikeredtek, a történet beszippant és a világ egyszerűen letaglózó. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az utóbbi időszak legjobb MMO-ja jelent meg, és az ArenaNet nemcsak megismételte az első rész sikerét, hanem jócskán felül is múlta azt. Mondjuk az MMO szüzeket elsőre akár még el is riaszthatja a számtalan lehetőségével, így fontos, hogy megadjuk neki a kellő időt, amíg mindennel megismerkedünk, megértjük vagy megtanuljuk. Ha hozzám hasonlóan te is rabja vagy a zsánernek, akkor azért, ha ki nem állhatod, akkor pedig azért ajánlom, mert ebből senkinek sem szabad kimaradnia. Lehetséges, hogy a World of Warcraft napjai meg vannak számlálva? Tegyünk érte! :)
