Borderlands 2 PC Teszt - Pandora meséje folytatódik
Egy fontos beismeréssel kell kezdenem, amely lehet, hogy sokatokban az elfogultság érzetét kelti, de igyekezni fogok részlehajlás nélkül kielemezni a mostani alany minden egyes kis porcikáját. Bevallom, én imádtam a Borderlands első részét. A még 2009-ben megjelent Gearbox FPS-RPG keverék a pár tudvalevő hibája ellenére is elvarázsolt, ami nagyban köszönhető a képregényes látványvilágnak, a poénos dumáknak és a rengeteg, de tényleg rengeteg tartalomnak, amit a srácok szájhúzás nélkül belepakoltak ebbe a loot-mennyországba. Igazán remeknek tartottam az említett stílusok keresztezését, ráadásul a kooperatív játékmenetre kihegyezett akció üde színfoltnak bizonyult az akkori felhozatalban, ami az eladási számok alapján nemcsak nekem nyerte el a tetszésemet, hanem még jó pár milliónyi játékosnak is, akik frissiben rajongóvá is avanzsáltak. Persze a Gearbox-nak is szóltak, hogy ez a cucc rendesen bevált, úgyhogy miután megitták az összes pezsgőt és felsöpörték a szétszórt konfettit, neki is álltak a folytatás hegesztésének, ami most végre meg is érkezett. Vajon csalódunk, vagy örülünk? Örömtáncot lejtünk, vagy inkább elbujdosunk egy sötét lyukba, ahol egyedül sírhatjuk ki a bánatunk? Lássuk hát, mit nyújt nekünk a Borderlands 2.
Borderlands 2 PC Teszt
A történet szerint 5 évvel járunk az előző mészárlás után, de mivel nem akarok sok dolgot elárulni, inkább nem részletezném az első, valamint a második rész közötti szorosabb kapcsokat. A lényeg annyi, hogy Pandora bolygója számos titkot, illetve kincset rejt még, amit az ügyeletes rossz fiú, Handsome Jack és kis brigádja, az előző részből is ismert Hyperion vállalat szeretne megáévá tenni, de ekkor jövünk mi és kő kövön nem marad. Eredetileg egyébként ez a nagyszájú félnótás hívott minket ide, hogy majd jól kinyírja a csapatunkat, de nem számolt velünk, vagyis a húsvér játékosokkal. Mr. Jack, a napjai meg vannak számlálva.
Kis csapat? Nos, igen, a Gearbox ezúttal is inkább a kooperatív örömöket részesíti előnyben, ennek pedig szoros következménye a 4 főre verbuvált karakter felhozatal, akik ugyan mind új arcok, azért markáns különbségeket ne várjunk az előző részhez képest. Itt van nekünk, Maya, az újragondolt Siren, aki jóval nagyobb mágia alapú aktivitást kapott, de ha korábban rajongtál a kissé sötétbőrű Soldier-ért, akkor Axton-ban újra örömödet lelheted, aki szintén a lövegtorony hajigálásban éli ki a kreativitását. Brick, a marcona nagydarab bunyós is lecserélésre került, helyette Salvador, a Gunzerker aprítja a népet, néha dupla fegyverrel, ami bizony irtó menő, még testvérek között is. Legvégül pedig itt van nekünk Mordecai utódja Zer0, aki távolról és intim közelségből is halálos. A felhozatal tehát adott, lépjünk is be Pandora hatalmas világába.
Rögtön kezdéskor Claptrap köszönt minket, de szerencsére nem csak ő az egyetlen visszatérő név az első részből, hiszen itt lesz még velünk Dr. Zed, aki továbbra sem használ fájdalomcsillapítókat, de idővel a korábbi négy ex-főszereplővel is összefuthatunk, sőt, még küldetéseket is osztanak nekünk. Emlékszem, mikor először láttam meg őket, hatalmas mosollyal vetettem bele magam a feladataikba, elvégre is ki ne szeretne segíteni a régi önmagán, nemde?
Pandora világa óriási lett és bár vannak vissza-visszaköszönő helyszínek, a változatossága sokkal szembetűnőbb, mint az elődé. Míg ott leginkább a sivár, kihalt terepek domináltak, addig itt kapunk mindent, ami szem-szájnak ingere, ráadásul sokkal nagyobb kivitelben. Kezdésnek rögtön a havas lankákat igyekszünk megtisztítani, de később mezőkön is futkározhatunk, úgyhogy lábunk nemcsak az unalmas sárga homokot tapossa majd.
Mivel a bejárható terület nem éppen kicsi, az autók, illetve egyéb járművek is megmaradtak, sőt, további típusokkal bővültek. A Borderlands-ban csupán egy DLC-ben jöttek be a 4 fős utazóeszközök, de a folytatásban már alapból kapunk ilyeneket, így mindenki kiveheti a részét a harcokból és a kocsikázásból is.
Az ellenfelek felhozatala is sokkal szélesebb spektrumon mozog, úgyhogy nem fogjuk mindig ugyanazokat a modelleket gyilkolni. Szerencsére okosodtak is egy keveset és sokszor futottam bele katonákba, akik csapatosan, fedezékek mögül aprítottak, de a falkában támadó szörnyek is elandalognak, ha már jó pár haverjukat leszedtük, úgyhogy ők sem teljesen hülyék. Azért a diploma megszerzéséért még mindig nem szállhatnak harcba, de valahogy most élvezetesebb, kihívásokkal telibb ütközeteket éltem meg, mint az első részben.
Nemcsak a bejárható terület és az ellenfelek száma növekedett drasztikusan, hanem a fellelhető fegyverek felhozatala is gyarapodott, pedig az már korábban sem volt kevés. A régebben megismert gyártók mellé újabbak is csatlakoztak, a kombinációk száma pedig már tényleg a végtelen határát súrolja. A külsejük is sokkal változatosabb lett, ráadásul számos jó ötlet is bekerült a repertoárba, például az a mordály, amit nem lehet újratölteni, ha elfogy a nafta, bombaként hajíthatjuk az ellen arcába, és míg ők bíbelődik a sebeikkel, mi már rántjuk is elő a következő darabot. Megmaradtak továbbá a speciális tulajdonsággal rendelkező fegyverek is, amiket nem árt bespájzolni, hiszen a játék későbbi szakaszában igencsak nehézkes lesz a haladás, ha csak egy sima golyópuffogtatónk van a mancsunkban a mérhetetlen tűzsebzést okozó testvére helyett.
A játékban most is 3 skill-fa áll rendelkezésünkre karakterenként, amik ez alkalommal valahogy jobban ki lettek dolgozva. A képességek kiegyensúlyozottak, egyik változatnál sem éreztem azt, hogy nehezebb lenne a haladás. Ha a kombinációk megszállottja vagy, akkor is itt a helyed, mivel nem kötelező egy utat teljesen kitolni, lehet csipegetni is, amivel rengeteg egyedi build építhető. A Borderlands 2-ben azonban nemcsak így fejlődhetünk, mivel a Gearbox egy teljesen új rendszert is bevezetett, ami a Badass névre hallgat. A lényege az, hogy a kihívásokért cserébe már nem csak pénzt, valamint XP-t kapunk, hanem különböző tokeneket, amiket aztán beválthatunk passzív képességekre. Ne tessék komoly dolgokra gondolni, mivel a változás nagyon kicsi, de aki sokat ügyeskedik, az akár egy legyőzhetetlen gyilkológépet is összehozhat.
Megmaradtak a különböző mod-ok, illetve artifakt-ok is, így ha két hasonló karakter áll egymás mellett, megegyező skillek-kel, akkor is lehet köztük drasztikus különbség, mivel így más és más tulajdonságunkat erősíthetjük.
Utunk során számos alkalommal találhatunk majd úgynevezett Eridiumot, amiket Sanctuary fekete piacán válthatunk be különböző fejlesztésekre. Érdemes is gyűjtögetni ezeket, mivel az inventory-nkat is hasonló módon tudjuk megnövelni, ami azért nem hátrány, mivel egy-egy nagyobb túra alkalmával csak úgy hullanak a használhatatlan cuccok. Néha azért akad valami értelmes is, de a szépségért bizony nekünk is meg kell szenvedni.
Aki az elődben azt sajnálta, hogy nem alakíthatta kedvence külsejét kénye-kedve szerint, az ezúttal örömmámorban úszhat, mivel a színek változtatása mellett, bizonyos mértékig karaktereink külsejébe is beleszólhatunk. Igaz, hogy csak a fejüket, illetve a ruházatuk kialakítását csereberélhetjük, de így is behoz a játékba egy újabb változatossági faktort. Eddig sem volt benne kevés, de most aztán el vagyunk kényeztetve.
Bár a játék fő jellemzője most is a kooperatív mód, egyedül is játszható, sőt, ami még szembetűnőbb, hogy sokkal élvezhetőbb, mint az előd. Valahogy élettel telibbnek tűnik a világ, nem érezzük folyton azt a nyomasztó érzést, hogy egyedül szerencsétlenkedünk egy üres dobozban, ahol még az ellenfelek is unalmasak. Ezt erősíti bennünk az a tény is, hogy mostantól már az NPC-k is mozognak, nemcsak egy helyben álldogálnak, mint egy nagy rakás... Azért be kell vallanunk, akadnak mélypontjai is a Borderlands 2-nek, amik leginkább a sokszor ismétlődő mellékküldetéseknek köszönhetőek, de a pár perces néma csend övezte szenvedés után ismét beindul a móka és nem győzzük kapkodni a fejünket az akcióorgiákban.
A többjátékos üzemmód sokkal használhatóbb lett, mivel most már minden haverunkat végigkísérhetjük és még azt is látjuk, hogy épp hányas szinten mozognak, és melyik küldetésnél tartanak. Ez anno az első részben hiánycikk volt, úgyhogy most mindenki örülhet, a Gearbox megkönyörült rajtunk. Újdonságként jelenik meg az osztottképernyős mód is, ahol 2 társunkkal és egy monitorral vehetjük fel a harcot a dögökkel szemben, úgyhogy aki irtózik az online élettől, az is megtapasztalhatja a csoportos gyilkolások örömét.
A látvány és a hangulat ezúttal is remek lett. Én nagyon örülök, hogy a cel-shaded grafika megmaradt és mivel most a sárga mellett egyéb színeket is felhasználtak, valahogy sokkal élesebbnek tűnik a dolog. Ez konzolokon is látható különbség, de természetesen igazi örömökben akkor lehet részünk, ha alá tolunk egy izzó vasat, és mivel az optimalizáltság jól sikerül, beéri egy parázsló kupaccal is. Persze a komolyabb masinával rendelkezők az újonnan bevezetett PhysX-et is betolhatják a játék alá, ami számos effekttel gazdagítja a mesés látványt. Lövéseink hatására pattogzik minden, de a folyadékok is valósághűen hullámoznak, vagy épp bugyognak. A hangok terén sem lehet okunk panaszra és az aláfestő zene is hozzájárul a remek atmoszférához.
A játékhoz már most be van tervezve 4 DLC, akárcsak az elsőhöz, úgyhogy akinek kevés volt, a rengeteg eltöltött óra Pandora vidékén, az további tartalmaknak is örülhet, persze csak idővel. Ha esetleg előrendelted a játékot, akkor pluszban is boldog lehetsz, hiszen ingyen megkapod a mostanság megjelent Mechromancer Pack-ot, amiben egy újabb hőst kaparinthatunk meg, aki történetesen egy aranyos kislány, bár az érző külső, kissé elborult személyiséget takar. Nem kell azonban keseregni akkor sem, ha csak a megjelenés után vetted meg a játékot, mivel már kapható külön is, méghozzá 10 euró értékben a Steam-en. Jó hír az is, hogyha nem szeretnéd a DLC-ket külön bezsebelni, most egy Season Pass segítségével begyűjtheted mindet, ami nem csak az olcsóbb vásárlás miatt jó, hanem azért is, mert így előbb juthatsz hozzá az extra tartalmakhoz.
A Borderlands 2 jött, látott és győzött. Az első részt imádtam, de azt hiszem, új etalon született ebben a szűkös felhozatallal rendelkező kategóriában. Bár néha még most is lapos, főleg, ha magunkba roskadva toljuk, valamint néhanapján pár apróbb bug is fel-fel üti a fejét. Sőt ha jobban megnézzük, az újdonságok terén sem brillíroz igazán, a számos tartalmi frissítés és a korábbi elemek polírozása mégis egy remek játékot szült, ami igyekezett minden hibáját kigyomlálni az eredeti koncepciónak (több-kevesebb sikerrel). Pandora bolygója még sosem volt ilyen szép és csalogató, mint most, úgyhogy ha jót akarsz magadnak és szereted, ha egy játék rengeteg időt rabol el az életedből, akkor a Borderlands 2-t neked teremtették. Nincs is más hátra, mint felcsatolni a tölténytárat, elővenni kedvenc fegyverünket és nekiindulni a kalandnak, hiszen mind tudjuk, hogy a természet hívásának nehéz ellenállni.
