Brütal Legend PC (írott) Teszt - A metál örök
Sziasztok! Rendhagyó módon rögtön egy kérdéssel kezdenék, elvégre is legyünk egy kicsit színpadiasak, nemde? Nektek mi az, ami miatt egy játék jó, vagy épp rossz? Hol dől el, hogy kikerül-e a polcra, vagy örökre a süllyesztőben végzi? A lélegzetelállító grafika számít, vagy a remek hangok? A könnyű irányíthatóság, esetleg a több órányi játékidő? Elismerem, ezek mind fontos elemei egy-egy játéknak, de aminek én a hiányát leginkább észreveszem, az a hangulat. Hiába szép valami, hiába szólal meg jól, vagy épp remek sztorival operál, ha nem tud beszippantani, akkor még egy 90%-os játék végpontszáma is lecsúszhat 80-ra, vagy épp fordítva. Számomra az utolsó ilyen cím a tavalyi The Darkness 2 volt, ami nem volt tökéletes, de még remekmű sem, a hangulat azonban vitte a hátán az egészet. Reméltem, hogy előbb, vagy utóbb újra találok egy ilyen gyöngyszemet és szerencsémre nem is kellett rá sokat várnom. Na, de akkor vége az időhúzásnak, vágjunk is bele a Brütal Legend PC-s tesztjébe.
Brütal Legend PC Teszt
Kezdjük egy kis történelemmel. A Brütal Legend még 2009-ben jelent meg konzol exkluzív címként és a játék mögött egy olyan mester állt, akinek neve sokatok számára ismerős lehet: Tim Schafer. Neki és kis kompániájának, a Double Fine-nak korábban olyan címeket köszönhettünk, mint a Monkey Island, vagy épp a Grim Fandango. Igazi nagy klasszikusokkal a háta mögött vágott bele tehát a Brütal Legend-be, ami azonban nem hozta az eladásokat, ezért majd 3 és fél évvel később elkészülhetett a játék PC-s portja, amiben igyekeztek minden hibát kijavítani. Külön öröm, hogy a jóval pénztárcakímélőbb kategóriában indul útnak, amiért már jár is egy piros pont a srácoknak. Nem ez lesz az utolsó.
Elsőként is szeretném kiemelni a játék menürendszerét, ami valami frenetikus lett. Maga Jack Black vezet be minket egy lemezboltba, ahol kis kutakodás után rálelünk arra a bakelitre, ami a legzúzósabb a világon. És milyen igaz. Gondolom sokatok számára Jack Black, mint színész és komikus ismerős, viszont ő maga is zúzza a húrokat a Tenacious D névre keresztelt bandában, ami még egy zenés filmet is kapott, ami itthon a Végzet pengetője címen futott. Itt ragadnám meg az alkalmat egy fontos bejelentésre: kötelező megnézni! Na, de vissza a játékhoz.
Jack Black nemcsak dísznek került bele a játékba, hiszen a főhős hangját is ő szolgáltatja, valamint a kinézetét is róla mintázták. Főszereplőnk, Eddie egy úgynevezett roadie, akinek a feladatai közé tartozik a hangszerek tisztítgatása, a női tangák koncert utáni összeszedése, vagy épp a zenekar megvédése, de persze ő többre vágyik. Lehetősége is lesz bizonyítani, csak épp nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk: az egyik koncerten ugyanis főhősünk élete kockáztatásával megmenti a zenekart, aminek következményeként alátemeti a díszlet. Azonban itt nincs vége, hiszen a kicsorduló vér ráfolyik Eddie övcsatjára, aminek hála megidéződik Ormagöden, aki miután leszámol a nyálbandával, visszaküld minket az időben, hogy változtassuk meg a jövőt és a metál örök legyen.
Az új világ kellően szimpatikus Eddie számára, hiszen itt nincs is más, mint rock és roll és töménytelen mennyiségű zúzás. Sajnos azonban semmi sem tökéletes, mivel az emberek nem tudják elolvasni azokat az ereklyéket, amiket anno a metalt létrehozó titánok hagytak hátra, ráadásul még Doviculus nagyúr is szívatja őket, ezért nincs mese, ideje baltát és szólógitárt ragadni és indulhat is a pogó!
A játék tulajdonképpen egy hack and slash, amiben egyre másra kell monsztákat darabolnunk, hogy aztán fejlődjünk és persze új kombókat tanuljunk meg. A bejárható terület hatalmas és lesz is dolgunk bőven, ezért sűrűn fogjuk hasznát venni autómobilunknak, a Deuce-nak. Kutathatjuk az ereklyéket, csinálhatjuk a küldetéseket, mindenféle gyűjthető cumókat szedhetünk össze, tanulhatunk új szólókat, még a kocsink zenei felhozatalát is bővíthetjük, de a hangra majd visszatérek. Idővel egy kisebb csapat is összeverbuválódik körülöttünk, úgyhogy pár óra játék után megalakíthatjuk saját bandánkat, az Ironhead-et. Neki is leselkedhetünk a turnénknak, ami alatt összetűzésbe kerülünk a rivális bandákkal, akik mind-mind egy egyedi metál irányzatot képviselnek. Ezek a csaták már nem a hack and slash jegyében zajlanak, mivel felemelkedhetünk a csatatér fölé és amolyan RTS stílusban irányíthatjuk csapatainkat. A célunk, hogy szólókkal magunkhoz csábítsuk a rajongókat, hogy aztán újabb egységeket hívjunk le, vagy épp a meglévőket fejlesszük. Persze gitárjátékunk más hasznot is szolgál, adhatunk buffokat, de az ellen életét is megkeseríthetjük. Sajnos ez a játék legkevésbé jól sikerült része, kicsit körülményes a dolog, ezért nem is értem, hogy a multis szekcióba miért csak ezt az egyetlen lehetőséget tették bele. Azt aláírom, hogy egérrel lényegesen könnyebb az irányítás, mint kontrollerrel, de azért több mindent ki lehetett volna találni ide.
Látvány terén ne várjunk csodát, elvégre is egy 3 éves konzolos címről van szó, de a portolás remekül sikeredett. A textúrák valamivel részletesebbek és a futással sem volt gond, egy manapság kicsit gyengébb konfigon is bőven elhúzza a nótánkat. Szerencsére bugokkal sem futottam össze kalandozásaim során, ezért a srácok megérdemlik a következő piros pontot.
Na de akkor nézzük, hogy mi az, amiben a Brütal Legend egyszerűen tökéletes. A hangok. Kezdeném a szinkronhangokkal, Jack Black, mint főszereplő zseniális, ezért nem is meglepő, hogy díjazták is a játék kapcsán. Ráadásul a szövegei se semmik, egy-két beszóláson a mai napig röhögök, bár ez igaz a többiekre is. És milyen többiek, te jó ég! Itt lesz velünk Ozzy Osborne, de a Motorhead és a Judas Priest énekese is képviselteti magát, a főfőfőgonosz szerepében pedig Tim Curry tündököl.
És akkor a zenék. Összesen több mint 100 szám került bele a felhozatalba és mindegyik olyan, hogy egyszerűen letépi az arcod. Ilyen muzsikákra barangolni a hatalmas sandbox világban és aprítani a dögöket egyszerűen fenomenális érzés, ráadásul nem unod, mert a hangulat olyan szinten magával ragad, hogy az már fáj. A teljesség igénye nélkül felsorolok pár olyan zenekart, aki szólózik egy keveset, de ez még így is csak egy töredék, úgyhogy ne tessék kétségbeesni. Itt lesz a Motley Crue, a Black Sabbath, a Judas Priest, a Motorhead, a Manowar, a Kind Diamond, az In Flames, de a Megadeth és a Scorpions is hallatja magát a hangfalainkból, ráadásul még Jack Black bandája, a Tenacious D is képviselteti magát pár nótával. Azt hiszem, az agyrobbantó Master Exploder-t sokaknak nem kell bemutatnom.
A Brütal Legend egy jó játék. Egyes elemeiben nem kiemelkedő, persze a hangokat, a zenéket és a menüt kivéve, de a hangulat az valami elképesztő. Ilyen szintű zúzást még nem láthattunk sehol és hiába a kopottas grafika, a pár kisebb portolási hiba, egyszerűen nem érdekel, mert maga a játék úgy van összerakva, hogy lehorzsolja az arcom. És ha már a bevezetőben említettem, itt egy jó példa arra, mikor egy játékban kevés az újdonság, a megvalósítása is szimplán jó, de kiemelkedik a tömegből, gitárt ragad és mindenkinek bever egyet, aki ellene mer szólni. Én bizony kussolok, adok neki 90 %-ot és rohanok vissza, mert ez itt kérem, kőkemény metál!
