Metro: Last Light PS3/PC Videoteszt - Fény az alagút végén
Talán nem túlzás azt állítanom, hogy a szerencsétlenül járt THQ örökségének felosztását követően a Deep Silver vigyoroghat legszélesebben, hiszen a Koch Media csoport tagjaként olyan címeket szerezhettek meg maguknak, mint a Saints Row 4 vagy a Metro: Last Light. Bár az ukrán 4A Games szerencsétlen csillagzat alatt fejlesztett poszt-apokaliptikus víziója, csak az utolsó pillanatban talált újra gazdára - a játékon ez egyáltalán nem látszik: egy újabb dögös, agresszív és nyomasztó kalandot kapunk, amire megérte várni.
Metro: Last Light PS3/PC Videoteszt (HD)
A tesztben nem tértem ki rá, mert nem akartam eleve keserű szájízzel belefogni a mondandómba, de nem tudok szó nélkül elmenni egy a játékhoz köthető pofátlan marketing-fogás mellett. Többször is elhangzott már, hogy a program eredetileg tartalmazott egy „Ranger” nehézségi fokozatot is, amely kikapcsolja a HUD-ot, csökkenti a pályákon található lőszer és felszerelések számát, valamint felhúzza az ellenfelek mesterséges intelligenciáját is.
Összességében tehát növeli a játékélményt, csakhogy van egy kis csavar. Ezt a módozatot ugyanis a kiadó (?) nemes egyszerűséggel kivágatta a játékból, hogy fizetős (5 dollár) DLC-ként nyomja le a szórakozásra vágyó, egyszeri játékosok torkán. „Eszi nem eszi, nem kap mást?!”
Érdekesség, hogy a játékok alapjául szolgáló két kötet mellett Metro Univerzum 2033 címmel egy sorozat is készült, amely orosz nyelven már a tizenkilencedik kötetnél tart.
A sorozatot egyébként nem Glukovszkij jegyzi, hanem különböző nemzetiségű szerzők tollából olvashatjuk el, hogy hazájukban és városukban miként él az atomháborút követően metróalagutakba visszahúzódott emberiség. Reméljük nálunk erre nem kerül sor: ha mégis, kérem az illetékeseket ne a négyes metró alagútját szemeljék ki menedékként.
