Call of Duty: Ghosts PC (írott) Teszt - Szellemkutya bevetésen
Üdvözletünk! Ha lenne fogadóiroda ahol lehetne tétet rakni arra, hogy a következő évben érkezik-e újabb Call of Duty akkor biztos, hogy nem fogadnék, mivel nem fizetne semmit, ugyanis egyértelmű, hogy lesz. Akar az Activision újabb dollár százmilliókat kaszálni? Akar! És teszi mindezt úgy, hogy már sok éve nyúzogatja ugyanazt a dögöt, okos változtatásokkal, látványos akciójelenetekkel, tempós és addiktív multiplayer móddal. Én eddig még mindegyiket tudtam élvezni és szeretni, de már lehetett érezni, hogy fogyóban a spiritusz, változásra lenne szükség. Éppen kapóra jött a konzolgeneráció váltás is, így itt volt a kiváló alkalom, hogy a szétesett Infinity Ward valami ütőssel rukkoljon elő. Előzetesen már villantottak víz alatti harcot, gyilkos vérebet, összeomló épületet, de a képek vizuálisan nem voltak meggyőzőek, még akkor se, ha a COD-os hangulat sütött a videókból. Azonban a szellemek most megérkeztek, lássuk szükségünk lesz a szellemirtókra.
Call of Duty: Ghosts PC Teszt
Természetesen a sztori klisés, ráadásul emellett ezúttal valahogy kevésbé sikerült jól. Az alap felütése még egészen jó, hogy léteznek különleges katonák, akik a lehetetlent is képesek megvalósítani és a halállal dacolva szellem módjára vadásszák le az ellent, de valamiért most a kelleténél több közhelyet és elcsépelt szituációt kapunk. Főszereplőink egy család? Egy tradicionális katona família a drámaibb hangvétel érdekében? Na ne. Akadnak fordulatok is, 180 fokosak a zsákutca miatt. „A fronton eltűnt Ghost katona később feltűnése az ellenséges oldalon” egy csöppet lapos elképzelés, de az indulás azért látványosra sikerült, ugyanis a Dél-Amerikai Federation szervezet komoly katonai nagyhatalommá növi ki magát és egy nem mindennapi csapást mér a világra a tömegpusztító ODIN műholdat uralma alá hajtva. A sztori azért igyekszik hozni a látványos jeleneteket, ugrálunk időben, esetleg a frontvonalak között (távvezérelt mesterlövészpuskával biztosítjuk magunknak a terepet), de nem maradhatnak el a járműves részek sem. Helikopteres, tankos aratás, légicsapások, szóval pörgés azért van most is rendesen.
A COD ezúttal is tudja azt hozni, amitől az elavult grafikája és játékmenete még mindig élvezetes, azaz az agyatlan instant akciót, a vénás adrenalint és a látványos jeleneteket. Sőt ezt még alkalomról alkalomra cifrázza is, ugyanis ezúttal nem csak a legváltozatosabb körülmények között és a lehető legkülönfélébb fegyverekkel harcolunk, földön, vízben, levegőben vagy űrben, de megkapjuk még Riley-t is, aki az eddigi legkirályabb társ videojátékban. Az imádni való dögöt minden katona ismeri a csatatéren, ha kiabálnak neki vakkantással válaszol, akcióhelyzetben meglapul, majd gyilkosan támad, máskor pedig nyűszög, ha nyugtalan és igényli a törődést. Ha adtak volna elég időt, akkor még jobban a színünkhöz nőhetett volna a jópofa eb, azonban a pár rövid küldetésen kívül többet is elviseltünk volna. Riley irányítása elfogadható és hatalmas, igaz hatásvadász húzás, de teljesen jól működik. Furcsa módon azonban a pörgés mellett ezúttal több lassabb, lopakodósabb szakaszt is kapunk, mint a felhőkarcoló oldalán függeszkedős takarítás, a már ezerszer látott víz alatti küldetés és még Riley-val is kell egy kicsit lapulnunk a fűben. Egyébként az egyjátékos mód kapcsán elmondható, hogy nem csak Riley-ból kapunk keveset, de maga a történet is rövid, alig 4-5 óra alatt kivégezhető és a gyűjtögethető laptopok nem igazán sarkalják az embert az újrajátszásra.
A Ghosts tartalmaz multit is, de most csak nagyvonalakban tárgyalnánk elvégre egy külön videóban részletesebben is fogunk vele foglalkozni. Jelentősebb változások, hogy megjelentek a női karakterek és már létrehozhatunk saját bakákat is, míg a játékmenet nagyobb pályákat kapott, kisebb játékos szám mellett és egy fokozattal még őrültebb tempóba kapcsolt. Már elég 2-3 találat és fekszünk. Újabb rekordokat lehet állítani elhalálozás fronton. Új játékmódok is érkeztek, mint a 30 másodpercenként ölésre kényszerítő Cranked, a CTF szerű pontvadász Blitz, a túlélős fertőzős Infectied, és az egyre jobb cuccokat gyűjtögetős Hunted. A turbódaráló mixer multin túl is van még lehetőség a szórakozásra, ugyanis a Zombie és a Special Ops játékmódok helyett megérkezett a Squad és az Extinction. Előbbiben megalkothatjuk saját kis csapatunkat és akár 1v1-es csoportos aprításban is részt vehetünk úgy, hogy a csapat többi tagját a gép vezérli. Végére hagytam a legjobbat, a legérdekesebbet és garantáltan mindenki kedvencét az Extinction módot, ahol gonosz kis E.T.-ik seggét kell szét cseszerinteni. Négy játékos a terepen egy fúróval próbálja az idegen létformák bázisait megsemmisíteni, közben pedig biztosítva a szerszámot és egymást. Rengeteg támogató, védelmező lehetőséget aktiválhatunk, mint a Minigunok, elektromos kerítések, sőt még akár légicsapást is rendelhetünk. Taktikus és egyben baromi élvezetes a csótányirtás.
Technikailag vizsgálva a Ghosts-ot nem vagyunk egyszerű helyzetben, sőt kifejezetten rossz helyzetben vagyunk, ugyanis a még jelenlegi generációs gépeken (Xbox 360 / PS3) fejlődést nem tud felmutatni érthető módon, de elméletileg PC-n már következőgenerációsnak számítana, legalább is a hardverkövetelményének tekintetében mindenképpen. Azonban a probléma az, hogyha vetélytársa mellé állítjuk, akkor a vizuális orgiával szemben csak egy szolidan sminkelt önkielégítésnek minősülne. Viccet félretéve, ha elvonatkoztatunk a konkurenciától, még akkor is meleg a pite, ugyanis ha egy átlagosabb, teszem azt 150.000 ft-os tesztgépen akarjuk élvezni akkor semmit nem kapunk a next-gen látványból, ellenben ha megpuhantjuk a csúszkákat, opciókat akkor komolyan alá esünk az elvárt szintnek a képfrissítési értéket nézve. Kérem szépen, hol marad az optimalizáció? Az összeesküvés elméletek már jönnek ki a kamugyárakból, de az mondjuk mindenképpen furcsa, hogy miért igényel 6 GB RAM-ot, ha egyszer csak kettőt használ. Egyébként személyi számítógépeken ahol megvan a megfelelő hardveres alap, ott azért érezni valamit a látványon is, de iszonyatosan szélsőséges, elvégre hiba a részletesebb textúrák és látványos effektek, ha a környezet, a modellek kevesek és a motor is már az aggastyánok táborából való. Az újgenerációs konzolokon azért mindenképpen meg fogjuk nézni.
A kampány még mindig nagyon lineáris és hiába kapunk nagyobb átmérőjű csövet, attól az még cső marad. A rombolhatóság inkább csak rendezés frontján kimagasló, az átszakadó gát révén kizúduló víz, ügyesen rendezi ár a terepet, látványelemnek megfelelő. Az audio rész hozza a szokásos, elvárható szintet, ahogy az egész játék is, de a játék reális értékeléséhez mindenképpen szükség van a multira is (hiába tárgyaljuk majd külön is), ugyanis valamennyire az húzza fel az értékét, na meg persze az új játékmódok. A jövőben egyértelműen kapjuk majd dögivel a letölthető tartalmakat, a Season Pass már izzítható, az egypályás Extinction-re rá is fér a bővítés. Amondó vagyok, most már összegezzünk.
Hát van baj az új COD-al. Ezúttal is kaptunk olyat, amit lehetett nagyon szeretni, de már egyre nehezebben nyeljük le a turpisságokat. Változtatások, finomítások, új ötletes és izgalmas játékmódok, de ez bizony még közel sem egy next-gen játék. A kampány módban már érezhetően fogyóban a puskapor és még a történet is defektes, na nem durrdefekt, de egy lassú defekt. Néhány évig még simán el lehet húzni ezen a szinten pofátlan nyereséget termelve, kivéreztetve a sorozatot. Reméljük nem a Call of Duty lassú agonizálásának első epizódjához lehetett szerencsénk és jövőre valami durva következőgenerációs őrületet fogunk kapni.
