X-Rebith PC (írott) Teszt - Hív a végtelen űr
Az ember időtlen vágya a végtelen univerzum feltérképezése, ennek köszönhető, hogy pénzt és időt nem sajnálva szakadatlan kutatjuk az ismeretlent. A német Egosoft az ezredforduló küszöbén kezdte el űrstratégia-sorozatát, amelyben különböző csillagrendszerekben kalandozhatunk. Az eleinte csak Elite-klónként emlegetett játékfolyam az idő múlásával lelkes rajongótábort gyűjtött magának, s bár sokak számára nem ér fel kultikus elődjéhez a harmadik epizódot azóta is rengetegen nyúzzák. Végtelennek tűnő várakozás után a sorozat most új felvonással gyarapodik, az előzetesek alapján látványos és összetett szimulációt kapunk: reméljük, hogy a fejlesztésre szánt hét év nem volt elfecsérelt idő.
X-Rebith PC Teszt
Az X-sorozat hangulata sokak szerint időtlen, de az egyes részekre sosem lehetett azt mondani, hogy hibátlan alkotások lettek volna. Pedig a hatalmas, nyitott világ csábít a felfedezésre; keresztül-kasul bejárhatjuk az univerzumot, kalózkodhatunk, bűnözőkre vadászhatunk, bányászhatunk és még arra is van lehetőségünk, hogy saját céget hozzunk létre komplett infrastruktúrával. Bár a fejlesztők úgy döntöttek, hogy itt az ideje a teljes megújulásnak a korábbi részekre jellemző sokszínűség megmaradt, azaz a kereskedelem, harc és bányászat ezúttal is kiemelt szerephez jut. A nem túl kiemelkedő, helyenként elég unalmas történettel a kampány módban ismerkedhetünk meg: ebben egy ifjú szerencsevadászt irányíthatunk, aki ütött-kopott űrhajójával belekeveredik a különféle vállalatok és frakciók hatalmi harcába.
Az egyhangú küldetéseket elől a szabad játékba menekülhetünk, ahol végre megkötések nélkül kezdhetünk neki birodalmunk építésének. Sajnos a korábbi részekkel ellentétben közvetlenül nem tudunk kereskedni, kizárólag utasításokat adhatunk embereink számára, amit ők vagy végrehajtanak, vagy nem. A játék ugyan továbbra is összetett gazdasági rendszerrel rendelkezik, azonban az adás-vétel felesleges túlbonyolítása nem tett jót ennek a résznek, sokszor kívánjuk majd a pokolba az egészet. Mivel alapból nem látjuk a piacon lévő összes terméket, jobb híján kénytelenek vagyunk feltúrni az állomásokat és csak ezt követően adhatjuk ki az utasítást a hajónknak a kereskedésre. A csencselést persze számtalan tényező befolyásolhatja: az áru gyakorisága, mennyire nehéz beszerezni, veszélyeztetett helyről származik-e vagy éppen milyen viszonyban állunk a forgalmazóval.
Nagy bánatomra a sorozat régi problémája továbbra is megmaradt: a repülés dinamikája továbbra sem az igazi, még mindig elég sok időbe telik eljutni egyik helyről a másikra, ráadásként az egyirányú sztrádákon nehéz tájékozódni. A külső szemlélőként látványos harcok sem túl szórakoztatóak, mert az egyetlen irányítható hajónk még felpiszkált hajtóművekkel, pajzsokkal és fegyverzettel is borzasztó sebezhető: a teljesen használhatatlan műszerfal-nézet és a radar hiánya miatt, pedig legtöbbször csak forgolódunk körbe-körbe célpont után kutatva. Ha képesek vagyunk végre befogni áldozatunkat, akkor sem kerültünk beljebb, mert az AI a csaták során nagyon szélsőséges tud lenni, sokszor egész egyszerűen figyelmen kívül hagyja a parancsainkat. Nekem legjobban egyébként a normális flotta irányítás hiányzik, mert a hibák miatt egyszerűen képtelenség taktikusan használni a hajókat; néha még azt sem lehet megadni a legénységnek, hogy egy adott zóna melyik részén várakozzanak.
Látvány tekintetében a játék jól teljesít: a végtelen űr már-már giccsesen színes, tele van különböző természetes és mesterséges objektumokkal, melyek látványos játszóteret biztosítanak. A program grafikai téren közel új generációs élményt kínál: a precízen kidolgozott, részletgazdag és szépen bevilágított űrállomások láttán biztos nyitva marad a szánk, amit csak akkor zárunk be, amikor először ereszkedünk az űrvárosok fényárban úszó felszíne alá. A szürke és funkcionális területek ugyanis nagyon kiábrándítóak, s bár végre kedvünkre csavaroghatunk az űrállomásokon, ezt a részt a fejlesztők nem dolgozták ki tisztességesen. Az alig néhány tucat bejárható helyszín a sűrűn ismétlődő objektumok miatt érdektelenek, s hiába vannak elrejtett dobozok és pénzcsomagok, ha azokat mindig egy adott helyen találjuk meg. Az unalmas bóklászást csak a személyzettel való társalgás dobja fel kicsit: velük lehetőségünk nyílik kereskedni, de akár munkát is ajánlhatunk nekik. Sajnos az interakciók nagyon sablonosak, a karaktermodellek nevetségesek, a szájszinkron és a mozdulatok pedig már csak a hab az elcseszett tortán. A játék hanganyaga a szöveges részektől eltekintve rendben van: az effektezés jól sikerült és a háttérben felcsendülő elektronikus muzsika is jól illeszkedik a sci-fi témához. További negatívum, hogy a játék kezelése egy rémálom: az egész rendszer „hotkeyek” után üvölt és az ebből fakadó frusztrációt még a jól kalibrált kontroller támogatás sem képes feledtetni.
Mindent összevetve a játék újjászületése nem sikerült túl fényesen: majdnem sikerült a fürdővízzel együtt a csecsemőt is kivágni. Nem értem a fejlesztőket, miért kellett ennyire elrugaszkodni az eredeti recepttől, amikor kényelmesen készíthettek volna egy összetett, zseniális grafikájú szimulációt a korábban összehordott alapanyagokból. Az alkalmi játékosok felé tett engedmények alaposan kikezdték a program komplexitását, a tervezési hibák bosszantóak és óriási malőr, hogy a srácok kiadás előtt nem teszteltek eleget. Tisztában vagyok vele, hogy a céges erőforrások végesek, de a hét éves fejlesztés tükrében memória szivárgások, ingadozó teljesítmény és sorozatos összeomlás nem a legjobb reklám. Persze a temérdek hiba ellenére érezni, hogy a játékban ott lapul a potenciál, ezért nem teljesen menthetetlen, de jelenlegi állapotában nem sok örömet kínál. A végső értékelésnél figyelembe vettem, hogy a játék remekül moddolható (már most is számos nem hivatalos javítás létezik hozzá) és bízom benne, hogy a fejlesztők nem hagyják cserben a kitartó rajongóikat és belátható időn belül játszható állapotba hozzák alkotásukat.
