Company of Heroes 2 PC Videoteszt
Amióta először belekóstoltam a Relic Entertainment Company of Heroes című játékába azóta várom a következő részt. A első felvonás sikere vitathatatlan: a világszerte több mint 4 millió példányban értékesített programot a szakma és a rajongók is kedvelték; a kanadai fejlesztők ennek ellenére nem kapkodták el a folytatást, amely végül a SEGA segítségével került a boltokba. A keleti front eseményeit feldolgozó alkotás igyekszik hiteles képet festeni a háború borzalmairól ebben a csatában nem léteznek győztesek.
Company of Heroes 2 PC Videoteszt
„Barbarossa” (1941 június - 1941 december) a németek által Szovjetunió ellen indított támadás kódneve volt; Hitler ezzel a támadással rúgta fel a korábban megkötött Ribbentrop-Molotov paktumot. A szovjetek (a figyelmeztetések és gyanús jelek ellenére) először el sem akarták hinni, hogy a németek megtámadják őket, ezért provokációtól tartva eleinte megtiltottak minden válaszlépést. A támadás híre aztán gyorsan bejárta a világot: Winston Churchill beszédet is mondott a BBC-ben, amiben támogatásáról biztosította a szovjet kormányt. A hadműveletet sokan tévesen az egész keleti fronton vívott háborúval azonosítják.
A játék eszméletlen mennyiségű adatot számol: rengeteg achievmentet lehet megszerezni és bizony rengeteg időt eltölthetünk, mindegyik megszerzésével.
A keleti front végletekig elállatiasodott küzdelmeiben semmi emberi nem volt. Az orosz katonáknak parancsba adták, hogy ne ejtsenek foglyokat; a túlélési ráta elképesztő alacsony volt. A helyzetet hírhedt 277-es parancs is tovább nehezítette: „Azokat, akik nem segítik minden lehetséges módon a Vörös Hadsereg harcát, illetve a rend és a fegyelem fenntartását, árulóknak kell tekinteni és könyörület nélkül agyon kell lőni”.
A játék története Vaszilij Groszman: A Writer at War (Író a háborúban) című könyvén alapul. Groszman haditudósítóként végigkísérte a Vörös Hadsereg legfontosabb harcait: részese volt a háború eleji fejetlen visszavonulásoknak, majd a fordulat előszelét jelző moszkvai csatának. Jelen volt Sztálingrád véres ostrománál és Berlin bevételénél is. Személyes élményeiből jegyzeteket készített, ezek nyomán több haditudósítást, beszámolót is publikált, köztük a magyarul is megjelent A treblinkai pokol című kötetet.
