Pure Pool PC (írott) Teszt
A sportjátékairól ismert brit WooFoo Studios a Hustle Kings című pool-szimulátora után elkészítette annak utódját... A Pure Pool az ígéretek szerint folytatja a hagyományokat és autentikus, pontos fizikával bíró szimulációt kínál. A realisztikus játékélmény mellé az angol srácok a látványra is igyekeztek odafigyelni, így szinte az asztalok mellett érezhetjük magunkat annak veszélye nélkül, hogy valaki nyakon öntene bennünket egy pohár sörrel...
Pure Pool PC Teszt Teszt
Bevallom eleinte nem voltam oda különösebben a biliárdért, annak idején a kocsmában űzhető sportágak (csocsó, biliárd, tántorgás) közül inkább pörgetős focival ütöttük agyon az időt. Aztán a műholdas csatornákon keresztül elkezdtem barátkozni a színes posztóval borított asztalokkal és szép lassan ráéreztem a sportág szépségére. Első találkozásom a virtuális biliárddal még az ezredfordulóra tehető: a háborúzó kukacokkal elhíresült Team17 által készített Arcade Pool második részét nagyon sokáig nyúztam, majd hosszabb kihagyás után belekóstoltam a Pure Pool elődjének számító Hustle Kings című alkotásba, amelyet a mai napig a műfaj egyik legjobbjának tartok. Ezekkel a régi, kellemes emlékekkel felvértezve kezdtem barátkozni a WooFoo Studios új játékával, amely sosem látott grafikát, pontos fizikát és élvezetes többjátékos módot ígért...
A sportjátékairól ismert brit WooFoo Studios a Hustle Kings című pool-szimulátora után elkészítette annak utódját... A Pure Pool az ígéretek szerint folytatja a hagyományokat és sosem látott grafikát, élvezetes többjátékos módot, valamint autentikus pontos fizikával bíró szimulációt kínál, reméljük nem sarkítanak. A játék szabályainak ismertetésétől most eltekintenék: aki látott vagy játszott már életében pool biliárdot annak ismerős lesz a terep. Aki valamilyen okból csak most ismerkedne a játékkal, annak ajánlom a beépített oktató-gyakorló módot, amely szépen elmagyaráz minden apróságot, amit tudni érdemes. Be kell vallanom, hogy a beígért vizuális orgazmust várva alapos gyomrosként ért a puritán kezdés: már az egyszerű legördülő menüből nyíló ablakocskák is furcsák, de az asztalok részletgazdag kidolgozása mellett, feltűnő a hátterek semlegessége. Első csalódottságomat csak tovább fokozták a hiányzó átvezető jelenetek; gyakorlatilag nincsenek látható avatarok, csak a játékot figyelő nézők iszogatnak csendesen a félhomályban; a steril hangulatot pedig csak halk muzsika igyekszik feldobni... Miután magamhoz tértem, gyorsan megnyugtattam magam, hogy játék lényege úgyis a felszín alatt húzódik: már az előd vonzerejét is a tökéletesre polírozott szimuláció jelentette; azzal pedig feltételeztem nem lehet gond.
Szerencsére igazam lett... a rendszer gondosan számolja az adott parti összes jellemzőjét (szögeket, sebességet, magasságot, csavarás és lökés erősségét) és mindent figyelembe vesz a golyók útjának számolásakor, így az amatőrökre jellemző felelőtlen lökdöséssel semmire nem megyünk, rengeteg gyakorlásra van szükség, hogy sikerünk legyen. A gyakorló és gyors partik mellé a fejlesztők különböző minijátékokkal (Killer, Speed Pot, Perfect Potter, Checkpoint, Royal Rumble) is készültek amelyek amellett, hogy szórakoztatóak további gyakorlásra is alkalmasak, ráadásként a részeredmények teljesítése után járó csillagok begyűjtésével gyorsabban kapaszkodhatunk felfelé a szamárlétrán. A játék gerincét természetesen a masszív karrier mód szolgáltatja, amelyben a gyakorlás során megismert játékmódokból összeállított versenyeken kell helytállnunk: az amatőr szint után a profik és csúcsmenők között is megmérettethetjük magunkat, de lehetőségünk nyílik online mérkőzéseket játszani, vagy összedobhatunk saját versenyeket is...
Sajnos a realisztikus szimulációt jelentősen rongálják a hibák érezhető, hogy szorult némi homok a csilli-villi fogaskerekek közé, alaposan csökkentve ezzel a szórakozási faktort. Első problémát a kamera elhelyezése jelenti: furcsa, hogy nem a jól megszokott magas, lebegő nézetet kapjuk... a botrányosan közeli állás miatt a rálátási szög nagyon korlátozott, ami triviális hibákhoz vezethet. Szerintem rossz döntés, hogy az asztalt nem lehet szabadon körbejárni, ezért egy-egy állás csak a kamera forgatásával vehető szemügyre. A kamera sebességével más helyzetekben is gondok vannak, ugyanis egy-egy lökés előtt az operatőr mindig a hozzá legközelebb álló golyóra közelít rá a lassú pozicionálás miatt az időre zajló partiknál így értékes másodperceket veszíthetünk. Mivel a kontroller/egér érzékenységét nem lehet testre szabni a célzás esetenként nehézkes és nem értem miért nem kaphatunk egy a lökések erősségét jelző indikátort, ami az alapok elsajátításához bizony jól jönne. A tesztelés során rendszeresen előfordult, hogy a program a pc-perifériák (billentyű+egér) parancsait csak késve, vagy többszöri próbálkozásra fogadta el; hálózati játéknál pedig rendszeres volt a szakadás és a barátlista is sokszor keveredett ismeretlen nevekkel, így állandóan takarításra szorult...
Mindent összevetve a program felemás érzéseket keltett bennem... A srácok érezhetően igyekeztek kiszolgálni a nextgen látványra éhes játékosokat, azonban akik a golyókon megcsillanó fény és az asztalokat borító szövet szálainak tanulmányozásán kívül játszani is szeretnének, azok kicsit hoppon maradnak. Mert ugyan hiába kínál a játék összetett és részletes szimulációt, ha cserébe frusztráló és idegesítő hibákat tol az arcunkba... ezek a hibák ráadásul olyanok, amelyeket ésszerű gondolkodással vagy alaposabb teszteléssel ki lehetett volna szűrni és akkor elmaradhatna az anyázás, fejrázás és csapkodás... A Pure Pool persze a hibák ellenére sem rossz játék, de jó szívvel inkább csak megszállottaknak és végtelen türelemmel megáldott játékosoknak ajánlom... a többiek inkább kerüljék...
