A végzet beteljesedik! - Destiny PS4 (írott) Teszt
Az Activision valószínűleg megelégelte, hogy az évente érkező Call of Duty-k csak a dollár százmilliókat termelik, és állandó elégedetlenkedés övezi őket, rókabőr nyúzós vádak társaságában, így a sok pénzt szerette volna valami igazán újba és még több money-t termelő dologba fektetni. Ehhez pedig megtalálta a Halo szériával komoly színvonalat elérő, váltani akaró Bungie-t, a recept pedig már össze is állt. Nekiestek az első Sci-Fi MMO-FPS fejlesztésének, amiből 2014 szeptemberére kisült a Destiny.
Destiny PS4 Teszt
A Destiny-be fektetett 500 milliócska már az első napon meg is térült, így lássuk mit is hoztak össze ennyi pénzből. Persze ez a hatalmas büdzsé egy több éven keresztül tejet termelő fejőstehén megalkotásához kellett, na meg egy jókora szeletét a marketing zabálta fel de, hogy forgatókönyvírókra már nem maradt azt nagyon furcsállom. Na, jó hajlandó vagyok belátni, hogy egy MMO-FPS felépítése nem a legjobb táptalaja egy fordulatokkal, drámával átitatott történetnek, de azért az univerzumot letaroló gonosz eljövetelénél és az egyetlen földi várost védelmező különös utazó, mint alapfelütés nem egy nagy durranás, még ha ez az utazó egy böszme nagy kísérteties gomb is. Guardianként innen, a várost oltalmazó különös kisbolygó árnyékából indulhatunk küldetéseinkre, a környező bolygórendszereket bejárva, információk után kutatva az utazó kilétét, valamint a világunkat letaroló gonosz megfékezésének módját illetően.
Mielőtt magunkhoz térnénk a már pusztulóban lévő földön, ki kell választanunk Titan, Hunter, Warlock kasztok közül a karakterünket és kicsit testreszabni. Az első lépések oktatómódként funkcionálnak, majd a Towerbe eljutva kinyílik a Destiny világ. A központi torony rengeteg lehetőséget, NPC rejt, akik elláthatnak feladatokkal, kereskedhetünk velük, vagy fegyvereket kovácsolhatunk, sőt a fejvadásznál a küldetések alatt (vagy a kompetitív meccsek alatt) teljesíthető különböző kihívásokat is felvehetünk. A térképet megnyitva kijelölhetjük úti célunkat, a földi küldetések mellett a Mars és a Hold is rejt pár kalandot. A bolygókon a sztori küldetések mellett részt vehetünk brutkó háromfős Strike-okban is, ahol valami igazán nagyot kell lenyomni, de ha úgy tartja kedvünk, akkor csak őrjáratozhatunk is egyszerű küldetéseket megoldva. Nagyobb csoportok részére egyébként alkalmanként Raidek is elérhetőek.
A megmaradt világunk védelmezőjeként küldetésről küldetésre haladva folyamatosan lépjük majd a szinteket, ezzel újabb képességekhez jutunk, vagy a korábbiak erősödhetnek is. A felszerelésünket folyamatosan jobbra cserélhetjük, az ellenfelekből kilőtt lootnak köszönhetően, egy-egy durvább dögöt leküzdve a jutalom sem fog elmaradni. A használattal a fegyvereink mellett még az öltözékünk is fejlődik és szinteket lép, igaz az újabb és jobb megszerzett tárgyakkal értelmüket vesztik. Nagy kár, hogy a 20. szintet elérve kicsit megáll az élet, ugyanis innentől már csak különleges tárgyakkal erősíthetjük magunkat, amikhez viszont erős farmolásra lesz szükség, a Strike-okhoz és Raidekhez pedig olykor kitartásra és türelemre.
Amennyire bántóan egyszerűre alkották meg a fejlődési rendszert, annyira sikerült tökéletesre belőni a harcokat. Precíz célzásokat játszi könnyedséggel válthatjuk kritikus sebzésekre és markánsan eltérő halálosztókról beszélünk. A muníció menedzselésére sem árt odafigyelni, a durvább stukkerek lövedékeit bizony nem árt megbecsülni. Az ellenfél felhozatal kellemesen változatos és a Bungie hozta a Halo-ban már jól működő mesterséges intelligenciát, ugyanis a csaták tényleg izgalmasak, kihívással kecsegtetőek, hard fokozaton komolyan megizzadhatunk, a dögök nem álldogálnak egy helyben, túlerő esetén alaposan megmozgatnak. Vannak mocskok, amik taktikát igényelnek, le kell szedni először a páncéljukat, hogy komolyan sebezhessük, de ha közben kifogyunk a lőszerből, akkor kezdhetjük, majd előröl. A bolygófelszíneken mivel viszonylag nagy távokat kell megtennünk, kapunk egy eszméletlen ütős mocit is, amit bármikor előránthatunk és igazi királyság letekerni a küldetések helyszínére. Némelyik még fegyvert is kapott, de a Destiny-ben még nem kaptak komolyabb szerepet a járműves harcok, igaz multiban néha lehet egyet-egyet ilyen célra is használni vagy telepített löveg mögé pattanni.
A Destiny-t ugye úgy alkották meg, hogy a magányos farkasok is megtalálják a számításukat, akik egyébként könnyen elcsábulhatnak két küldi között egy-egy feltűnő villám esemény kedvéért (ahol más játékosokkal összedolgozva kell helytállni), de természetesen a kooperatív mód mellett erős a kompetitív rész is. Az a fránya rossz májam, azt mondatja velem, hogy az Activision bizony 2014-ben két ugyanolyan multit tol az arcunkba, elvégre az új COD pörgős, Exoskeleton rucis hatalmas ugrásokkal, láthatatlansággal operáló többjátékos küzdelmeihez, vajon melyik játék mutija hasonlít? Igen, a Destiny-é. Betérve a Crucible menüpontba már válogathatunk is a jobbnál-jobb, igaz már a könyökünkön kijövős módokból. A Salvage esetében véletlenül feltünedező csomagokért rohan két 3 fős csapat, a Control természetesen egy 6 v 6-os kontrolpont foglalós móka, a Clash felel meg a helyi 12 személyes Team Deathmatch-nek, míg a Rumble a hatfős Free for All és kellemes a két hármas csoportos Skirmish is, ahol feléleszthetjük elesett társainkat. A matchmaking gyors, a netkód penge, nincs lag, szakadás, csak pörgés van ezerrel. Mondjuk, az kicsit szúrta a szemem, hogy a 12-es szintű karakteremet a 20, olykor 26-os szintű profik csúnyán elgyepálták. Nem árt kezdésnek végigszaladni koopban a történeten, hogy eléggé megerősödjünk a kompetitív mókához.
A játék felvezetése, narratívája egyébként még a kicsit sablon szagú történet ellenére is piszok színvonalas, Hollywood-i szintű felvezetést kapunk, megteremti a hangulatot. Azonban az első találkozás valahogy nem volt annyira letaglózó, de hamar villantott a Destiny egy kis fényjátékot, majd nem sokkal utána pár igazán látványos külső helyszínnel tett helyre. Kellemes a next-gen élmény, erőteljesek a fény-árnyék hatások, akad pár sötét lyuk, ami hatalmasat szól lámpa fényben és a fegyverek effektjeivel. A világok gyönyörűek és színesek, még a kopár, szürke holdat is ízlésesen prezentálták, nem beszélve a látványosabb bolygókról, mint például a Vénusz. Látvánnyal kapcsolatosan csak áradozhatunk a Destiny-ről. A grafikai munkát rendesen megtámogatta az audio részleg is, kellemesek a szinkronhangok, de az tény, hogy nincsenek túljátszva, a zenei témák pedig a Bungie módra ütősek, amik egy-egy csatát alaposan meg tudnak tolni a dinamikájukkal.
A Destiny mélyére nézve felderenghet pár korábbi cím, ami már ellőtte jellemzőit elég, ha csak a Borderlands-re gondolunk, de a mocink is totál olyan mintha George Lucas hagyta volna jóvá a Star Wars-ból való kölcsönvételt kicsit modernizálva. Ezek persze nem negatívumok, elvégre korábban már működő dolgok tökéletes újraértelmezéséről van szó. A Destiny zseniálisan építkezik, és szinte minden ("kölcsönvett") elemét tökéletesre csiszolta az egyszerűség és az élvezhetőség oltárán, de mint sok más hasonló játék esetében a Bungie sem tudott megküzdeni a hosszútávon feltünedező monotonitással és az ismétlődő helyszínekkel. Pár óra elég volt, hogy beleunjak a tizedszer látott épületbelsőkbe, ahogy az egyszerű küldetések között szaladgáltatott a játék. A majd fél tucat bejárható bolygó (valójában négy: Föld, Hold, Mars, Vénusz) csak egy-egy nagyobb helyszínt rejt, ami súlyos hiba, még akkor is, ha változatosak és fokozatosan adagolja a játék az újabb területeiket. Ha pedig már szemre hányunk, akkor már hozzátenném, hogy a három kaszt sem mutat akkora eltérést amekkora indokolt lenne, a küldetések igen fantáziátlanok, szaladgáltatós hozd el, szerezd meg, gyűjtsd össze vagy horda módos védd meg, és persze a túlegyszerűsítés is rosszat tett a játéknak, az automatikus fejlődéssel, az alacsony szintlimittel.
Azonban elvitathatatlan tény, hogy lendületességével, gyönyörű megvalósításával, izgalmas tűzpárbajaival és erős többjátékos élményével elég csak elkezdeni a Destiny-t és már több tucat órára el is vesztél a világaiban, küldetéseiben, csatáiban a haverok társaságában. Játékidő már alapjáraton is megállja a helyét elvégre több kaszttal is nekiugorhatunk és van egy csomó tennivaló is, gyűjtögethetünk, kutathatunk loot ládák után, de a jövőbe tekintve a Destiny, pedig nem akármilyen életútra számíthat, rengeteg ütős és méretes tartalom várható hozzá, különleges világokkal bombáznak majd, kicsit olyan érzésem van, mintha szándékosan nem lőtték volna el az összes 500 milliónyi puskaport. Szóval ez egy kifejezetten jó játék lehet idővel, de kérdés, hogy milyen áron, amit ugye majd a játékosokkal akarnak megfizettetni. Mi hiányosságai és az eltúlzott külföldi sajtós értékelések ellenére megelőlegezzük neki a bizalmat.
